A biobank kulcsszerepet játszik az orvosi kutatásban és a precíziós gyógyászatban.

Feladata, hogy biztonságosan gyűjtse, tárolja és kezelje a biológiai mintákat – például vért, szövetet és genetikai információkat –, melyek elengedhetetlenek a betegségek tanulmányozásához, az új gyógymódok fejlesztéséhez és a genetikai, valamint epidemiológiai kutatásokhoz.
A biobank funkciója határozza meg a megvalósítás minden elemét: az infrastruktúrától az adatkezelésig és az etikai megfelelésig.

A biobank megvalósítása szorosan összefügg azzal, hogy milyen célt szolgál. Más megközelítést igényel egy kutatási biobank, egy klinikai mintatár vagy egy gyógyszerfejlesztést támogató gyűjtemény. A biobank funkciója meghatározza a technikai infrastruktúrát, az adatkezelés módját, a működési protokollokat és az etikai-jogi kereteket is.

Egy kutatási biobankban például a hosszú távú tárolás, a nagyszámú minta és a precíz azonosítás a legfontosabb, ezért elengedhetetlenek a –80 °C-os fagyasztók, folyékony nitrogénes rendszerek és a digitális nyilvántartás. Egy klinikai biobank esetében ezzel szemben a gyors hozzáférés, a valós idejű adatkapcsolat és a minták azonnali feldolgozása kap hangsúlyt. Az adatkezelés szintén a funkcióhoz igazodik: a kutatási célú gyűjteményekben a metaadatok és a FAIR-elvű struktúra biztosítja a visszakereshetőséget és a tudományos újrahasznosítást, míg a diagnosztikai biobankokban az adatbiztonság és a GDPR-megfelelés áll az első helyen.

A biobankok működését végső soron az határozza meg, milyen típusú tudományos vagy egészségügyi célokat szolgálnak.
A biológiai minták felhasználási területei sokrétűek:

A betegségek tanulmányozása során a vérből, szövetből vagy genetikai anyagból származó minták segítenek megérteni a betegségek kialakulásának okait és mechanizmusait. Ezek a minták lehetővé teszik a kutatók számára, hogy feltárják azokat a genetikai vagy környezeti tényezőket, amelyek egy adott kórkép megjelenését befolyásolják.

Az új gyógymódok fejlesztésében a biobank mintái kulcsfontosságú szerepet töltenek be: a kutatók ezek segítségével vizsgálják az új gyógyszerek hatékonyságát és biztonságosságát, mielőtt azokat embereken vagy állatokon alkalmaznák. Például egy új rákellenes terápia fejlesztésénél a biobankból származó minták teszik lehetővé a hatásmechanizmus pontos értékelését.

A genetikai vizsgálatok terén a biobankok lehetőséget biztosítanak az örökletes betegségek és genetikai variációk tanulmányozására. A minták elemzése révén azonosíthatók azok a génmutációk, amelyek bizonyos rendellenességekért felelősek, és ezek az információk segítenek a betegségek korai felismerésében és megelőzésében is. A populációs biobankok ezen felül alkalmasak nagy léptékű genetikai kutatásokra, ahol kimutathatók ismétlődő vagy közös génváltozatok a lakosság egyes csoportjaiban.

Az epidemiológiai kutatások a biobankok adataira és mintáira támaszkodva népességi szinten vizsgálják, hogyan hatnak a különböző életmódbeli, környezeti vagy genetikai tényezők az egészségre. Ilyen vizsgálatok alapját képezhetik például a szív- és érrendszeri betegségek vagy a cukorbetegség kockázati tényezőinek feltérképezésére irányuló kutatások.

A biobank működéséhez mindehhez különböző szakemberek együttműködése szükséges – molekuláris biológusok, adatkezelők, minőségbiztosítási szakértők és informatikusok dolgoznak azon, hogy a minták és adatok integritása, biztonsága és hasznosíthatósága hosszú távon megmaradjon. A működés etikai és jogi kereteit a cél határozza meg: populációs biobank esetén a beleegyezés módja és az adatfelhasználás átláthatósága, klinikai biobank esetén pedig a betegjogok és adatvédelmi előírások betartása a legfontosabb.

Összességében a biobank megvalósítása mindig a funkcióhoz igazodik. A technológiai, informatikai és szervezeti döntések csak akkor lesznek sikeresek, ha a biobank felépítése összhangban áll a minták jövőbeli felhasználásával és az azokhoz kapcsolódó tudományos célokkal.